Vigyázat veszélyes, fegyvere van és erkölcsös életvitelre kényszerít vele!
Régóta úgy gondolom, ideje volna istent végre végleg rács mögé dugni. Az mégsem járja, hogy szabadon mászkál egy szabad szemmel nem látható, emberi agyakat egymással időnként egészen meglepő módon összekapcsoló, hálózatos topológiájú térben, méghozzá büntetlenül.
Hogy eddig miért nem sikerült elcsípni? Ez nyilván a nyugati filozófia empirista hagyományának köszönhető. Ha nem azzal foglalkoztunk volna, hogy látta-e már valaki, akkor talán már régen megszabadultunk volna tőle. Így azonban, a korai tudományos földhözragadtság eme szemellenzőssége miatt a szemhatáron, sőt még a perifáriás látáson is túl, valahogy suttyomban a kertek alatt, újra és újra megmenekül a psziciátriai kezelés elől.
Mikor a legutóbb találkoztam vele, éppen a Fülke című filmben menekült meg a neurodoktorok pirulái elől.
Az utóbbi két évtizedben egyre gyakoribbá vált, hogy Hollywood pszichopata gyilkosokat küld erkölcsileg ingatag vásárlóinak idegrendszerébe, hogy azok a tízparancsolat, vagy éppen a hét fő bűn jelentőségéről felvilágosítsák a szekularizált, hitehagyott, tehát semmiképpen sem jámbor, de mindenképpen looser mozinézőként tengődő befogadókat. Ezek a virtuálisan szakralizált reklámfigurák pedig mit is tehetnének, ha már ott vannak, végigszánkázva a mintanéző, mintaidegrendszerén, megpróbálnak bepótolni valamit, amiről egyes világmegváltó forgatókönyvírók, két sztrájk között, azt gondolják, hiányzik ebből az elfásult, kiüresedett nyugati lelki fertőből.
Isten a Fülkében életéért reszkető Colin Farrellt is láthatalan pszichopata képében kényszeríti igazmondásra, persze közben időnként néhány ártatlan embert is kénytelen a másvilágra küldeni. Persze mi mást tehetne? Isten határozottan el van keseredve és ha megnézzük a legutóbbi 2-300 év európai történelmét, akkor nincs is min csodálkoznunk, szegénynek egyre kevesebben hisznek, hát mi lesz így a világból? Mi lesz, ha az emberek hazudnak egymásnak, mikor el akarnak adni pár millió zacskó kávét, vagy mozijegyet valamelyik másik baleknak, mi lesz ha más humanoid lényt is megkívánnak, azon kívül, akivel hosszabb ideje élnek egy lakásban ?
Az olvasó mostanra már nyilván biztos benne, hogy egy individualista, cinikus, minden valószínűség szerint libertariánus elveket valló szerző írását olvassa. De ha idáig eljutott itt az ideje, hogy szóljak, szó sincs ilyesmiről, sőt.
A Hetedik, vagy a Fülke című filmeket egyébként élvezettel néztem végig, bár legbelül végig különös borzongással gondoltam arra, hogy Isten (aki megvallom, sosem volt igazán fontos számomra, eltekintve egy könnyű ifjúkori flörttől) az utóbbi években elsősorban terroristaként dolgozik és hogy nekem valójában azért jobban tetszett a jóságos öregapó, aki a magasból figyel és vigyáz ránk és aki mégiscsak egy rendes tagnak tűnik (persze ez csak addig ennyire világos, amíg hanyagoljuk az ószövetség elmélyültebb tanulmányozását).
Mi lett ezzel a kedves öregúrral? Mitől radikalizálódott ennyire? Talán egyszer majd egyszerűen egy rohadt nagy bombát kötözve a mellkasára, berohan egy bevásárlóközpontba, egy pályaudvarra, vagy egyenesen a Fehérházba és kényszeríti az éppen regnáló elnököt hogy mondjon pár igaz mondatot a kamerákba, majd működésbe hozza a kabátja alatt éktelenkedő Végítélet elnevezésű termonukleáris ketyerét, az úgynevezett Ultimatív Apokalipszisgenerátort, (az elnevezés nyilván még Hruscsov elvtárs idején tetszett meg neki annyira), és a pokolra küld mindannyiunkat, hiszen nem csak mi nem figyelünk már rá, de Lucifernek is igencsak megfogyatkoztak az utánpótlásai kárhozott lelkekből. Ha viszont tényleg aggódik Lucifer miatt is, akkor lebukott, akkor végre világos, hogy a pokolra is csak az kerül, aki hisz a pokolban és valószínűleg ugyanez igaz a mennyországra is.
Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy az erkölcsi kötelességeinkre emlékeztető, istent játszó pszichopatákban is hinni kell ahhoz, hogy érdemes legyen róluk filmet készíteni, de úgy látszik a terroristákban hiszünk, manapság jobban hiszünk bennük mint bármi másban és erre a sziklára aztán fel lehet építeni bármilyen hasonló témájú forgatókönyvet.
A terrorista Isten tehát létezik és les ránk, hogy meggyötörjön minket a bűneinkért, hogy rávezessen minket az igaz útra. Az öregúr viszont csak egy kinevetni való rajz a képes gyerekbibliából, esetleg egy műalkotás egy római katedrális mennyezetén.
A csomagolás tehát alkalmazkodik a kor igényeihez. Isten mindenhol ott van, vagyis ott lehet és bárhonnan ránk támadhat, ahogy a Fülke írója is elképzeli. De a tartalom és logika 2000 éve nem változik. Hollywood erkölcscsőszei is ijesztgetni akarnak és persze olyasmivel akarnak ijesztgetni, amiben hiszünk is.
Mégis mennyire szánalmas, hogy ha az ilyen filmekből indulok ki, valójában semmit sem léptünk előre, felvilágosodás ide, vagy oda. Tényleg a félelem és a fenyegettség érzése lenne az egyetlen, ami ráveheti a többséget arra, hogy jobb ember legyen?
Hát, ha tényleg így van, akkor értem, hogy Isten mitől is esett kétségbe ennyire.
